Evangeline és Gregory családi vállalkozása öt éve indult. A feleség a felszolgálói feladatokat látja el, a férj a pult mögött áll. Fiuk, Nikita képzett borász, Szantorínin dolgozik az év nagy részében. Ha vége a szüretnek, hazamegy Athénba, és segít a szüleinek, ahogy látogatásunkkor is tette. Egy másodpercig sem pihennek, a szabadtéren tartózkodók közül mindenki élvezi a soha nem lankadó figyelmet. Szinte megindító az első mozzanat is: asztalunkon cetlire számítottunk, de helyette bekeretezett névtábla jelzi foglalásunkat. Ezután kapjuk meg a borlapot. Több mint 30-féle, kizárólag görög borból választhatunk, borvidékek szerinti bontásban, részletes leírásokkal. Újoncként érdemes valamelyik 3 vagy 5 tételből álló összeállítást választani. Mi a „Szivárvány” névre keresztelt 5 tételes sor mellett döntöttünk.
A kóstolást – részletes magyarázat után – a Dolphins Santorini nevű fehérborral kezdjük, ami egy 100% assyrtiko Szantoríniről. A sziget vulkanikus talaját egy kis üvegtálban is megcsodálhatjuk, miközben a szép savú, citrusos-barackos-virágos karakterű fehérbort kortyoljuk. A Story Rosét (mouchtaro szőlőfajta, Thiva régió) paradicsomos tésztaételek kitűnő kísérőjeként tudtuk elképzelni. A Tsigello az Aigio régióból érkezett vörös. Az illatos mavrodaphne fajtából készítik, édes és száraz verziója is létezik, ez az utóbbi. Amforában is tartották, de tölgyfa hordóban érett, szépen jön belőle illatban és ízben is a babér és más görög fűszerek. A Mantinia a hasonnevű borvidékről származik, moschofilero nevű fehér fajtából. Testes, hordót is megjárt, komplex. A sor végén a legmélyebb, legmeditatívabb vörös, az Aglianico. A név Délnyugat-Olaszországból is ismert lehet, itt az Atalanti borvidéken talált otthonra a fekete bogyós-édesfűszeres-szarvasgombás vörös.